Dics-szonett

figyeljünk most nagyon az ünnepeltre
kérem legyen mélységesen mély a csend
írjuk nevét a fodros fellegekre
fent ragyog a napfény, ő pedig itt lent

dicséretét csillagokból rakjuk ki
tündököljön mélykék bársonypaláston
nagyszerűbbet nem lehetne álmodni
párja nincs is tán az egész világon

méltató szavakból nem lehet elég
hiszen ismerjük számtalan érdemét
hibát nem leltem hiába kerestem
ezért hát lassan érjen véget versem

megszorítom most az ünnepelt kezét
kívánom boldogan élje életét!