A Hold keze

sötét bársonyba fúl az éj
bőrünk perzselőn összeér
arany cseppeket sír az ég
s megfogjuk a Hold kezét

szétszór az ég csillag könnyeket
felidéz szemedben vágyó fényeket
szilánkok csörrennek
az éj ezer darabra hull
szikrát szóró sötét csendben
síró magány meglapul