amikor megáll

amikor homályossá válik köröttem a szoba
karomban megáll a vér
arcomon megjelenik a vágy mosolya
lehullik a kiérdemelt babér

eltűnik a jelen és nem is volt a múlt
a jövő pedig soha nem jön el
a létezés végtelen öröksége
ilyenkor bennem énekel

megjelenik a csendben minden harmónia
befogadom a poklot és a Mennyt
mert minden ilyen pillanatban
a Mindenség újra mindent megteremt

létezik ami egyszer létezett
és az is ami még sohasem volt
én teremtek ilyenkor időt és teret
a vágy felgyújt és újra elolt

belőlem sarjad fény és a sötét
anyag és az energia
minden mindig létezik bennem
csak valósággá kell válnia

minden ilyen pillanat
pusztulás és újjászületés
határtalan képzeletem
rombolás és teremtés

az alkotás tüze bennem lobog
én vagyok kovács és kohó
én vagyok a múlékony anyagot teremtő
és a halhatatlan lelket alkotó