|
illanó lét
2019.05.05. 08:15
Komáromi János: illanó lét
sietve perdült az illanó lét
rajzolt a sötétbe színes-feketét
ágyamra hintve kibomló csillag-virág
éjjel karjaimba bújik az egész világ
sodró folyóban hánykolódó faágak
hullámokon csillanó eltűnő varázslat
kóborló szél csapódik a falaknak
nekifeszülők a feltámadó viharnak
nem számít sokat hol és mikor
ugyanaz maradsz bármivé is változol
...és a viharon túl a felhők alatt
csak te és én vagyunk aki itt maradt
amikor újra és újra minden életben
kezemmel ismét kezedhez érhettem
elmosva már köröttünk minden
mert rajtunk kívül semmi nincsen
nem is volt, nem is lesz többé más
csak többször: ugyanaz a találkozás
bennünk születik meg ismét teljes Univerzumunk
folyton távolodunk de mindig újra találkozunk
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
