Á brándom álommá válik,
L ebeg és szédült utakon száll
O rdítva, sírva rohannék utánad, pedig
M indig valódi nappalokra vágytam
K épzelt éjszakák helyett
É s mégis elsodortak az órák a
P ercek, a hangok, a csendek.
E rnyedt testemben fészket rak az álom
K eresem tegnapi önmagam, de nem találom.