Én így mondtam el:

Csak akkor

csak az álmaink maradnak
a sikoltó csendnek
és élnek valahol
akik elmentek
de semmi már az a lét
hol nem hallod a szent zenét
az ártatlan vágy dalát
ahogy elnyeli
a halál szavát
a szavakat melyek hallatán
hegyek omolnak a földre
és tengerek apadnak pocsolyává
könnyek fakadnak
és a vér forrásai felszakadnak
ömlik a bánat és a fájdalom
nem szab határt
csak szent dalom
a hangom
az énekem

az életem még meddig élhetem
és hol a vég
a végső cél oly távol
és oly közel
a kezemben tartom
és nem érem el
káprázat a dicséret
káprázat az élet
káprázat, hogy élek
a valóság csak a vers
az elfutó sorok
a lélek lenyomata
minden betű
minden oly egyszerű
ha a gátak szétmállnak
az érzelmek áradó sodrában
és a költő üzenetet érez
papíron futó tollában
és ha a mindenség kifeszül
akkor írni kell
akkor írni muszáj
akkor...
...de csak akkor