ne gondolj haraggal!
2005.08.30. 04:20
Én így mondtam el:
Ne gondolj haraggal!
mennyi vágyat őriz az ében szemű éj a nyirkos, sötét forróságban izzik a szenvedély bőröd, mint a sivatag homokja eltemet és miközben testem eltűnik, megtalálom a lelkemet
merre vezet most az út merre visz homályos végzetem ki segít nekem?
hová fordult a fény? hová veszik el az idő? mitől lesz múlt a jövő?
minden érzésünk egymásba fonódik és lassan egymásba oldódik látomások ezer fénye ezer harc és ezer béke
vágyak rengetege kiirtva halott és száraz minden ág sivatag lett a tűnő idő erdejéből röpke másodperc a végtelenből
szavak, betűk született, eltűnt magához ölel a végzet a lét csupán igézet
szellemünk az anyag fogja lett börtönünk kulcsa a szeretet látomások ezer éve ezer szilánk, ezer szívbe
messze futottak csendes órák hol van a Tett, ami ránk vár? hol az igazi létezés? hol a feledés? hol van az ölelés? merre? merre? mikor?
értelmetlen kérdések el nem hangzó válaszok amíg nem érzek, nem vagyok
micsoda csókokat rejt a magányos éj micsoda álmokat őriz a lángoló fény micsoda valóság bújik meg az anyagtalan mosoly mögött micsoda remény az amely szívembe költözött
ragyog már a Nap, a felhők eloszlanak éjszakai nyugalmat áraszt a fénybe bukott nappal ha meglátod az Igazságot, ne gondolj magadra haraggal
|