tó tükrén Hold fénye ölel
múló csillagfodrokat
és fáradtan bólogat
a fűz, mert minden vágyat
messze űz, a csendesen
leszálló est
és sötét fátylából lebegve
az éj ezer színe érkezik
és az ébredő hangok kérdezik
szeretsz-e mond?
majd füledbe súgva
lágyan, búgva,
lelkedhez simul
szelíd dallammá olvad
a csend