egymáshoz támaszkodó
időtlen emlékezet
sárga szemcséi
borítják be
takarják el jövőnket

a jelenem
csak, mint
reszkető délibáb
lebeg
a forró
kietlen világban

soha nem ragadhatjuk meg
a pillanatot
a varázslatot
az idő, mint a köd
körbe vesz
eltakar
belénk hatol
lassan ránk rakódik
és a pára-ráncok
láthatóvá teszik
az elfutó éveket

és az emlékezet?
ugyan mit segít?
nem lelkesít
a sok elmúlt gyönyör
és a múlt
ha üdvözöl
szinte hallod
a távolodó boldogság
lépteit...