emlékké válik
2005.11.20. 07:03
mint álom mint oltalom kísér majd dalom és lépted bármerre visz akarom hogy újra rám tekints
szavak és könnyek már nincs nyomuk tudom karommal minden vétkem eltakarom a világon nincs más nincs nagyobb hatalom
rezdül a dal és szárnyal a vágy kopár ágakon nyíló virág mint messzi felhőkre ült fel a Nap mosolyod úgy hívogat
botladozik az esti szürkület és mint kiürült üveg gurul a földön a régi boldogság rezdül a pilla, borzas a haj árva a lélegzet, de nincs semmi baj
álom volt csupán ahogy eddig léteztünk mégis érzed most izzad két kezünk szemed mélyén a megmaradt remény remél, mint néhány szép költemény
egymásba öltik elcsukló vágyaik az szétfutó napok és bár minden elmúlik én mégis hiszek és mégis itt maradok
szellő fut végig fűszálak tengerén csak nézzük egymást Te meg Én és míg lassan végig simít szelíd fényű, meleg fénysugár emlékké válik a bús magány
|