arany ködök mögé bújt
ezüst folyó szüli meg a csendet
és rendet hoz
a halovány emlékezet
ki létezett, él tovább
és a halál csak azokra vár
akik önként fekszenek a sírba
és sírva kérik legyen vége már

arany füst fonja körbe
ezüst fák ezerévesre repedezett törzsét
és a környék minden madara
gyászdalba kezd
valami fájdalmasan halk melódiába
és hiába betömni a füleket
az üzenet már elért hozzánk
és menni kell ha küldenek

arany áldozat égő oltár alatt
ezüst kés a húsban szalad
és némaságot hoz
az elhaló sikoly
amikor az utolsó sóhaj a magasba száll
és Isten régen nincs ott már
nem vár sem imára, sem áldozatra
és rég megértünk már a kárhozatra