Luca (Újvári Zsuzsanna) így mondta el:

míg szívemben zászlót bont a lét
és könnyű, meleg párát lehel körém
egy nem remélt pillanat
és miközben az álom a valóságtól
fényévekre elmarad
élni kezdek én

pokol és menny küszöbén
határozott lépteim botladoznak
adok még egy esélyt a pillanatnak
felemelt fejjel,
büszkén gázolok keresztül
a régmúlt kihűlt üszkén
és már nem félek

áldások hullnak fejemre
és elmaradnak a képzelt átkok
alig merem még kortyolni
a boldogság új levegőjét
még csak most kezdem feledni
szokások öntelt gőgjét

kitépem gyávábbik,
félreértett szívem
és miközben nevetek
talán mindezt...
talán...
el is hiszem...