néhány sorba besöpröd életed betűkből szabsz gátat a gondolatnak ceruza a kézben és serceg a papír mozog a kéz kenődik a grafit ... nyom szalad vers halad szól a dal és fáklyák égnek és kékek a fények feszül az ing és valaki int messze zengőn pöttyök egy kendőn a lengőn az üdvözlő kézen csattan a bilincs szabadság egyszer sem volt ma rabság nincs most fekete most fehér egyszer Téged is elér a sötét a félelem ha nincs kegyelem hiába sírsz igaz a hír és a halál sorban áll hátha neki is jut élet út van kiút csak élni kell tovább... no lám! milyen egyszerű mondhatnám kis szerű ha valami elragad ne hagyd magad nincs még veszve az eszme egyik sem... és emlékszem hogy jó volt van lesz azt hiszem van hitem és elviszem magammal majd ha menni kell ha hív ha szólít a szív a hang ha elakad a lélegzet mert jó ha egy hajó partot ér és hazatalál mind aki él mert megérkezni ez a cél! ha vár még ha a parton ül még a remény ha születik egy költemény és besöpröd néhány sorba az életed és betű gátak omlanak és hordanak szét a szavak ceruzából született grafit csíkokat és a gondolat ott marad vagy csak a hang? serceg a papír grafit kenődik és a költő azon tűnődik... jó ez így?
AJÁNLOM AZ OLDALT
