megfeszül a távozó Nyár
fájó-barna leveleket
hullat a földre
a menekülő szél
dermedten állnak a csillagok
szikrákba fagy minden napsugár
és holtan zuhan alá a felhők mögül
az angyalok mosolya

szivárványok színes ívei
görcsbe rándulva
törnek millió darabra
csillogó színes cserepek
hullanak alá
anélkül, hogy valaki
meghallaná

kihűlt tüzek
parazsába rejtőzött el
az utolsó tánc után
a láng
vörös fénye még ott lobog
őrzi az emlékeket
és nagy tüzekről álmodik
a halványuló idő