a földre hullt egy csillag...
nincs ebben semmi csoda
annyiszor írt már ilyet
sok könnyező, bús poéta...

*

de
ez elém hullt
és szétfolyt
majd színekre bomlott
és egymásra feszült
a hét látható
fényeket alkotó
és ívet feszített
a Földről fel
mely az Égre mutatott
és egy Szivárvány
ragyogott máris
egemen
és míg néztem
ámulattal
hogyan vezet az ív
fel és egyre feljebb
agy Angyal érkezett hozzám
ezen az égi lajtorján

mosolyogni
nevetni tanított
ragyogó szemében
magával hozta
a Menny boldogságát
a Szó tisztaságát
nekem adta
a hitemet
reményemet
megláttam arcában
önmagam
és úgy éreztem
létemnek értelme van

a szivárvány oszlani kezdett
én erősen fogtam a kezet
amit felém nyújtott
az Angyal
és tudtam
hogy elmenjen
azt nem hagyom

azóta
velem van a Földön
egy angyal lelke....
és talán ez
neki sem börtön