lépj csak velem és nézd a kezem már nem emelem ütésre csak simogat az ököl már tenyérré szelídült ne félj... bár sohasem bántottalak Téged nem... csak önmagam ütöttem és a világ köröttem erről semmit sem tudott
csak futottam és hova jutottam? vissza újra és újra ugyan ide hiszen magam vagyok az Út én lépek magamon és én indulok tovább megint itt hagyom saját megkopott életem és kezdek egy újat ...mint a régi volt mert nem különbözik az élő és a holt az anyag bár más az alak mégis ugyan az
hát lásd a lelkem most is eléd terítem nézd hogy tiszta-e vagy foltok borítják? hiába tettek? semmiért vétkek és bűnök is talán... és az örök talány hogy miért úgy miért akkor pedig... lehetett volna más minden ha túllépek a muszáj bilincsén a józanság nincsén és az ész helyett az ösztön vagy valami más vezet ha megfogom a felém nyúló kezet megragadom az életet ha becsukom lelkemet nem látok nem beszélek nem hallok nem érzek
...de akkor elfelejtem azt is hogy ember vagyok és lehet hogy úgy már be sem fogadnak az angyalok
AJÁNLOM AZ OLDALT
