kerestem csendet
magamban
madarat hagytam
falombban

gyújtottam fáklyát
leégett
kezdhettem újra
az egészet

nem hívtam senkit
vártál rám
nem szóltak hozzám
hallgattál

indulok megint
kísérj el
dacolunk minden
veszéllyel

szárnyaim visznek
időn át
meglelem lelkem
otthonát

szavaim csengnek
üresen
testem majd pihen
hidegen

keresek kérdést
szüntelen
választ találok
ide benn

ritmusom szívem
diktálja
követném szavát
de hiába

idegen vagyok
testemben
látom magam a
szemedben

mosolyod segít
rám nevetsz
ne maradj soká
megszeretsz

életem több van
egy kevés
boldog ha voltam
tévedés

szférák közt élek
hontalan
egyszer eltűnök
nyomtalan

szavak maradnak
utánam
megyek az idő
nyomában