rengeteg hit
fekszik szétdobálva
magányos utcákon
szívek hervadnak
és vörös színt
adnak az alkonyatnak

mennyi könnyet sodor
a rohanó folyó
és mennyi
boldogságról álmodó
sötét tűzben égő
csillogó szem
és mindben egy-egy
síró üzenet

de a segítség
bekötött szemmel
fáradtan
részegen botorkál
és nem tud úrrá lenni
a végzeten

mit érzel?
fájdalmat?
hogy tenni
nem tudsz ellene
hiszen
sokkal gyengébb vagy
mint amilyennek
lenned kellene

hullik a földre
a fehér toll
és az angyalok szárnya
már nincs sehol
vércseppek temetik
az ártatlanságot
óvatosan kell
újraéleszteni
a Világot
!