csak a fájdalom örök az idő mosolygó örvényébe fúl a monoton Öröklét de konokul ismét felbukkan és újra kezdi reménytelen nyomorult életét mert végtelen a Vég és makacs egyszerűség hajtja alkotni a Teremtő Erőt hogy megint anyaggá formálja a csapdába esett időt és lélek-energiával töltse fel mert tenni és hinni kell hogy pusztítani, rombolni veszni lehessen és hogy aki mégis áll végleg elessen hogy arathasson és ne csak vessen a Sors a Végzet az élet legyen igézet és a remény újra éledjen mert csak az veszhet el ami már meg volt hiszen csak bennünk van Pokol és Mennybolt csak az álmaink kínoznak csak a vágyaink ölnek csak az igazságok azok amik összetörnek és újra megkínoz a felismerés hogy minden visszatér és minden ugyan úgy marad csak a fájdalom az szakad még mélyebbre csak a kín hasít még többször belénk és mégis mindig azt hiszem hogy nem hiába mert elérhető a Pont amikor zászlót bont a boldog Megsemmisülés de minden vég után újra indul a kör a forgás önmagát hajtja és nem fog a vágy a hit rajta csak lendül a lélek újra meg újra kezdheti ismét anyag-testbe bújva végtelen a változások monoton sora nincs vége, nincs kezdete soha de mégis.. csak a fájdalom örök