még nincs messze

még egy-egy sóhaja a télnek
felhőit felbodrozza az égnek

hűvös eső mossa el az ébredő tavaszt
de minden hiába, az mégis rügyeket fakaszt

már illatok gyülekeznek, langy szellőkre várva
már levelek duzzadnak üde zölden, napfényre vágyva

már vidám nevetések álmodnak smaragd mezőkről
már könnyed táncok ábrándoznak zsongó zenékről

még nincs messze a tél
dermesztő pillantása néha még elér

az éjszakában megbújik valami fagyos rettenet
sőt, néha még a nappalok is hidegen fénylenek