szemed az álmomban

szemed bogarába zuhantam
mikor álmomban utaztam
oly édes-meleg volt
a bénító repülés
mint anyaméhben
az első ölelés

surrogva suhant a vér
szemed vörös erezetén
és monoton lüktetett
minden dobbanás
szinte elringatott
lebegéssé vált a zuhanás

úgy éreztem, mintha simogatnál
mintha vágyón magadba fogadnál
retinádon szűrődött át
és szétszóródott a fény
furcsa ábrákat rajzolt arcomra
mint valami színes költemény

óvtad, vigyáztad létemet
szemedben őrizted lelkemet
becéző gondolatod
még álmomban is hívott
szerelmes sóhajod
minden éjjel vonzott

az álom hamar véget ért
adj oda "mindent semmiért"
ha rám gondolsz majd
újra itt leszek
mert szemedbe rejtettem
örök emlékemet