csend és bánat halott mezők fölött a szél is félve zúg vér és sikoly szárad a földre az álmok mind hazaszálltak az anyag már lélektelen és élettelen a szemgolyó bár még mintha nézne a semmibe a kiáltás ráfagyott a nyitott ajkakra az ujjak örökre szorítják a levegőt marokra fogták az időt mozdulatlan és halott a múlt de ne feledjétek a háborút és ne a halottra az okokra emlékezz lásd meg! vedd észre! a jeleket érezd az üzenetet ha a gyűlölet már csomókká dagad és a józan ész elszalad és vissza sem néz mosolyog rád a hazug semmit mondás szózatok búgnak füledbe azt mondják mit belül sötét éned gondol a tisztánlátást legyőzi a félrevezetett ösztön a becsapott érzelem hiszel és hited árul el nem is veszed észre de már körötted benned tombol a gyűlölet az önhittség a kirekesztő szeretet és Te válladra veszed a hazugságokat de még nem tudod hogy kereszted viszed és bár nem vagy üldözött mégis Te leszel az áldozat a lelked adod ezen a hamis úton a meggyőződés hamis szavakból sző erős hálót köréd és pálcát nyom kezedbe az álszent szónok és törnöd kell Neked is mások felett és ítélsz Te is pedig tudod hogy nem kell hogy nem lehet hiszen nem a Te jussod de úgy hiszed feloldoz a szentnek hitt cél a remény hogy jót teszel ...pedig ...dehogy hiszen tudod Te is tudod ott belül ott még él az igaz ember még őrzöd valahol az Istent is ott lakik még benned hát engedd hogy éljen csak annyi kell hogy szeress! újra szeress... ne gyűlölj! ne félj ... szeress! szeresd legalább önmagad ...és talán... ...akkor még az Istent is megértheted...