versekre találnak az előbújó sorok kanyargó vonalak között elveszik az idő elhervad az élet elkorhad majd újra kinő a Mindenség-földjében gyökerezik az Egy a Valami Semmivé válik és az Érzékelhetetlen szül Érzékelhetőt majd ha körötted eltűnik mi fontosnak látszott akkor érzed meg hogy minden csak benned létezik és hiába kérdezik: Mit akarsz? Merre tartasz? csak egy helyben forogsz mint a Világ csupán múló öröm a felismerés néhány suta szó mennyire kevés de beléd ragad a visszhang mit az ürességben pattanó szikraként kelt egy-egy villanó gondolat és mennyivel sötétebb az éj az ellobbanó fény után hiszen már láttad már tudod hogy más is lehet és másként kell talán és majd a Holdnak udvarán a derengő árnyékban megírod egyetlen igaz versedet hogy aki követett az is olvassa és majd a Földre dobálja az igaz hiteket hogy megtalálja ki lélekkel született és megérezze hogy a testbe zárva ott belül ahol a szív dobog valahol ott rejtőzik a titok amitől létezik a Világ az élet a csoda és a véges nélkül nincs Mindenség nincs Végtelen és nincs Isten sem mert nincsen otthona hiszen egyetlen csupán temploma az öröklétnek az anyaggá lett hang az emberi test a gyarló a bűnös az átkozott és az oly sokszor megvetett de hogy lehetne a lélek bűntelen ha a test nem kész a legnagyobb áldozatra ha önmagát nem adja hogy benne találjon otthonra a Pokol és létre jöjjön az ami emberi... az Egyetlen
Menny és Pokol egyesül bennünk Élet és Halál fog kezet Teremtés és Pusztulás velünk érkezett a Mindenség az Emberrel együtt született