Szerelem a rímek rabságában

este hullt és csönd maradt
illat épített falat
nyakam köré kéz simult
éledni kezdett a múlt

hozzám bújt, még szinte érzem
minden éjjel megidézem

szemhéj mögé árny suhant
félbe tört egy mozdulat
ajkak égtek bőrömön
magába zárt börtönöm

engem akart, bennem égett
felcsapó láng elemésztett

éj köntösén csillagom
nem alszom csak álmodom
vágyam újra eltemet
suttogom a nevedet

napfény gyullad, könnyem szalad
egy érzés mégis itt marad