szivárvány hídon
színes hídon rohantam
álmom kergetett
magam futottam nyomomban
de el nem érhetett
árnyékom jelt adott
fényt küldött felém
kiáltásom hallgatott
csendet üvöltött belém
múltam közeledett
és távolodott jövőm
gondoltam egy könnyedet
más testbe költözöm
arcodba néztem
de eltakart a fény
megértést kértem
de Te is ellöktél
tavaszi fákon
jégvirágok nyíltak
meghasadt álmok
ébredni hívtak
lépéseim rég megelőztek
a túlparton vártak rám
harcaim mind legyőztek
Te sem rám gondoltál
még egyet fordult a kör
indult egy újabb végtelen
kisimult a görcsöt őrző ököl
dalt játszott a szél nekem
lobogó lángok a szívembe martak
füst tépte pőre testemet
kik átöleltek mind elzavartak
nem látta senki elestemet
tűz emésztett
föld temetett
víz áztatott
szél felemelt
szerettem volna menni
maradnom kellett
szerettem volna tenni
de türnöm kellett
színes hidam hová lett?
alig dereng ma már
színtelen az élet
hol van a láthatár?
hogyan lesz lélek
a holt anyagból?
mitől lesz vétek
a szent akaratból?
meddig fussak még
hogy lássátok, itt állok?
mikor lesz már elég
a megdicsőült átok?