egy pillanatra megállt a Nap mert felidézte arcodat lángvörös lett a fénylő korona és a kihunyni készülő tűz újra fellobbant mert vágyat keltett benne ajkad mosolya
egy pillanatra elállt a Szél mert rád talált és bőrödhöz ért csodálva tested köré fonódott és a tombolni készülő vihar szelíd öleléssé oldódott
egy pillanatra fény öntötte el az éjt mert a villanásban Téged látni remélt fellobogtak a csillagok és az elbújni készülő Hold reménykedve kereste lábnyomod