őszi ösvényeken

bár a melengető őszi napsugár
még ruhám nyári réseibe bújik
ma már sárgán szitál a múlt
és lépteim alá egykor zöld levél hullik

zöld-sárga alagutat formálnak
a fák összeboruló karcsú ágai
még itt lebeg az ifjúság
vidám nevetése és szárnyaló vágyai

mennyi álom szárad el
és hullik az elhagyott utakra
mennyi sóhaj oszlik szét
és nem találja senki hiába kutatna

kihalt a nagy fák alatt
a sétákat kanyarogva vezető ösvény
elcsodálkozik a csellengő szél is
a parkok halotti csöndjén

padokról, mint fákról a kéreg
a festék úgy hullik le pöndörödve
már néhány ág kopáran görnyed
és az ég felé jajdúl könyörögve