vörös virágok
2006.05.11. 06:28
vörös virágok
vörös virágok üzennek vállaimról a földre csordul az idő kövek gördülnek és szívemre fekszik a múlt meg a jövő mohó fájdalom járja testem védekezni nem tudok hiába minden lassan elfordulok
eltakar, eltemet mindaz, amit nem lehet feledni kellene felejteni álmokat, vágyakat eltűnni a mába a semmi nyugalmába hol nem talál rám semmilyen ostoba képzelet és nem az ész vezet de nem is az érzelem hanem az értelem nélküli végzetem amit elkerülni úgy sem lehet
menekülni nincs hova mégis megpróbálja minden ostoba ki még remél ki még bízik a rendben hisz a lehetben és a talán még ott virít kongó temploma falán és rohan fejjel előre azután csak csordul a fájdalom a vöröslő falakon
mint a versben a sorok mint a betűk amiket már írtak valahol valakik valami írás mindegy nem segít mit ahogy semmi sem hiszen nincs már semmi sem csak a végzet az talál rád ha erre jár és észre vesz nem úgy mint az emberek
|