elmúlt találkozások

mennyi csend zuhant
magányos éjszakák
nyirkos hűvösébe

az idő emlék-csíkjai
észrevétlen tűnnek
homályos messzeségbe

már földre rogytak
a kopott fehérré
sápadt házfalak

hol vannak a szálkás
göcsörtös kertkapuk
ahol annyit vártalak

pillanatok nincsenek
csak a ma szebben fénylő
egykor fakó emlékek

elkéstek a sorvadó
házak rejtekén
nesztelenül eszmélő félelmek

távolodnak a szomorú
kémények romjain
fehéren lebegő találkozások

vágtázó évek romjain
ülök magányosan
és csodára várok