valami vers kell megint mert belülről mar egyre csak feszít és uszít a vágy hogy csináld hogy írd
ez nem a félelem nem a keserűség azt hiszem talán a hit az adni valamit érzése nem akarat kérdése mert írni kell
mert amíg versek születnek nem halhat meg addig a remény azért írunk mert valamire még várunk a jövendő záloga minden költemény
azért születnek a szavak azért áll sorba minden betű hogy hirdesse a hit még mindig él az ember bízik és bár még most is csak járni tanul a lelke de az ember mégis nagyszerű
hányszor hittem már hogy vége meghalt a dal a gerincem nem bírt a láb is elbotlott de a szív a szív még menni akart
és tovább mentem és itt vagyok és most ismét hinni tanulok