tűzben

felcsap a láng
és éget
valamikor nem így volt
valamikor én égtem

gyújtottam ha kellett
és fényeket hordtam szét
mind a sötét világba
de ma...
ma csak tűröm
ahogy a láng belém mar
és reménykedem
a fájdalom nem lesz hiába

talán elégek
és füstté válok én is
talán felszállok
fel az égi fényig
talán akkor
könnyűnek érzem majd magam
sodor a szél
és szétoszlok gondtalan

mintha soha sem lettem volna
úgy oldódok fel
az égi fényben
a légben
ahol már annyian hagytak
nyomtalan eltűnt nyomokat

és akkor rájuk találnék
azokra akik mint én
csak feloldódva találtak magukra
csak semmivé válva lettek valakivé
akik eltűntek a felemelkedő
könnyű füstben és párában
és akkor végre én is magam lehetnék

de most
még csak a lángok simogatnak
kedveskedő érintésük
fájdalmat hasít belém
mohó vágyuk
sárga táncos ruhába rejtették
körbe táncolnak
átfonnak
és eltűnik minden...
jövőről szőtt álomkép