törékeny szívek üvegen kés szalad mint röpke gondolat csorbul ki az idő és megnő az árnyék míg fordul a kép emlék volt valamikor de ma már nem ép csupán lila és fura játékok pora az éj ezer vándora tapossa most a csillagok nyomát és ki tudja az okát miért merre indul ki tanulni képtelen csak menni kénytelen mert hajtja a tudat hogy tennie kell de nem tudja most sem mit régen is homály fedett nem olvasta az üzenetet tudatlan lélek tiszta szív az Út egyre csak hív a múlt üldöz pedig vissza menne helyre tenni a kibillent dolgokat hogy értelmét találja hogy végre lássa mit kellett volna másként mi lenne más de nem ismételhető az utazás hiszen egy pillanat csupán az egész a kezdet a vég és köztük alig van idő egy lépés egy lélegzet egy élet egy létezés... és számtalan Mindenség
AJÁNLOM AZ OLDALT
