csorba évek nyomát hordozza magában a hidegen fénylő Hold hol a tűz ami volt hol a sárga álom a vörös szenvedély hol van ami oly ritkán volt a boldogság kábult és szédelgő most a józan valóság és indulni kell tovább előre a felhasított évek útjain ének csendül lépteim nyomán hívó szó már régen nem hallik de simogató szellő még megtalál