van az úgy...
van az úgy
hogy nappalaimban
csenddé olvadnak a percek
néha az éjszakák
csillagfátyolán át
látom azokat akik elfeledtek
van az úgy
hogy a küzdelem tart
de a harcok véget érnek
néha arcomon
ártatlan álmok helyett
vadul lüktető vágyak égnek
van az úgy
hogy derűs égen
sötéten feszül a múltam
néha eltűnik
de szégyenem marad
mert semmiből nem tanultam
van az úgy
hogy selymek alatt
hevesen lüktet a kérlelés
néha késik
és akkor is csak
kajánul nevet rám az ébredés
van az úgy
hogy látni vélek
fakóvá nemesedett képeket
néha egy hang
elhoz hozzám
régen hallott lépteket
van az úgy
hogy elszaladnak
amiket itt tartanék
néha túl sok
az a kevés
amit elmondanék
van az úgy
hogy üres lesz
körülöttem a világ
néha értem
mit sóhajt
a hervadó virág
van az úgy
hogy csak ülök
fejem kezembe temetem
ha megtalálom felidézem
azt a percet
amikor szerettem
van az úgy
hogy semmim nincsen
messzi csillagok között
mégis úgy érzem
oda tartok
ahova lelkem már elköltözött
van az úgy
hogy fáradt szélbe
rejtem koszlott bánatom
vigye messze
nem hiányzik
ha többé nem is láthatom
van az úgy
hogy én magam is
sárból fénnyé változom
néha égő tenyeremben
az éltető
a lobogó tüzet hordozom