szűkülő kör

édes pára-párnába bújnak az éles szilánkok
hald meg a csend falán túl
ha érted kiáltok

mintha színes csigaházat szorítanál a füledhez
csak a zúgást hallod
de sehol a tenger

csak körbe jársz a dimenziókon átívelő úton
egyre szűkül a kör
nyakadon a hurkon

még egy pillantás a csukott szemhéjak mögé
és elindulsz már
a felhők fölé

örvénylő energiává válik minden alkotó részed
de Te megmaradsz
pontosan érzed

az anyag és az energia lüktetve formáz új világokat
de a lelkek kódja
mindig ugyanaz

a kavargásban is folyton érzem jelenlétedet
hogy találkozzunk
azért kapunk új életet