levelek hullanak

sekélyes éjszakákba hullanak a zuhanó levelek
zöld csíkokat őriznek
az ereket
az éltető nedvek vonalait
az utat
ahonnan az élet érkezik
kiürült most mind
a sötétben rájuk talált az elmúlás
egy szakasz lezárult
a végzet jött...
a levélhullás

alig halaható
apró nesz csupán
minden volt-élet
minden levél-hullás
vége...
csend lesz...
de csupán egy pillanat
és máris hullanak újra
a még zöld
sárgulni kész levelek
elporladnak
és átadják az életet
a földnek
a fűnek
a fának

indulnak új nedvek
fejlődnek új levelek
virulnak
és zuhannak majd újra
porba
sárba hullva
és vágyva
sírva
hogy egyszer majd újra
az ágakból kibújva
éljenek megint
csak egy kicsit
csak amíg a napfény megérint

...a körforgásnak nincs vége sosem...