nincs veszve

semmi volt és semmi is maradt
az a gyilkos gondolat
átölelted azt a félelmetes ösztönt
és rohantál egyre távolabb
hogy tombolhass
mégse árts
senkit ne bánts
de nem sikerült...
bárhova menekülsz
Te ott vagy Veled
és Téged mindig megtalál
ütésre emelt kezed
és a gondolat
hogy beléd vág
milyen mély sebeket ejt
és minden seb megmarad
nem gyógyul be soha
hiszen újra és újra feltéped
Te bolond
Te megveszekedett ostoba...
ne menekülj hát
hiszen úgy sincsen hova
nincs minek
nincs kiért
nincs aki megért
hogyan is lehetne
hiszen önmagadtól félsz
elfordítod arcodat
ha lelked tükrében magad láthatod
nem akarod meglátni benned
az állatot
azt az ősi ösztönt
amitől annyira félsz
és úgy kívánsz
ami ott van minden tetted mélyén
ezért érzed "úgy"
és ezért lesz "olyan"
nézz szembe
ne fordulj el
ismerd meg
és fogadd el Önmagad
öleld át lelked mindkét felét
és érezd meg:
nincs veszve semmi se még