süket csendjeim

süket csendjeim
szórják szét
bizonytalan tekintetem
botladozó utak
vezetik lépteim
az út menti falakba kapaszkodom
és miközben az eget kémlelem
fehér ködpára bújik kabátom alá
ingem kigombolom
és a hideg
a nyakamra tekeredik
mállott téglákból rakott
kerítések őrzik
rejtett
elromlott emlékeim
egy-egy lépés előre visz
de nem tudni hova
rám mered folyton
valami plakát mosolya
botladozik a járda
lábaim alatt
sírni kezdenek
a fekete ablak szemek
üvegek mögé zárva
őrzik az életet