Janus (Tóth János) így mondta el:

villám a lelkedben

lángok dallama
szívedbe mar
mint csendes estéken
villámot csiholó vihar

a cikázó fény
pillanatra arcodra
fest sárga képeket
idéz estét és
sápadt éjeket

összerezzensz
mikor a felhasadt ég
hangosan felkiált
hallani véled
lelked kétségbe esett
összetört sikolyát

a csend már
ezer apró darabra hullt
összetört a jelen
és lángokban a múlt

ívben feszül a tested
szinte szétszakad
lezárt szemhéjad mögött
őrzöd a lesújtani készülő
pusztító villámokat

lelked vihara
csendben megöli gyengülő
sokat szenvedett testedet
miközben elmormolod
éppen születő
...utolsó versedet