kutak

ma éjjel sem álmodtam
sötét vett körül kívül
a semmi töltött ki belül
valaha mintha nem így lett volna
de valahol elhagytam az éjszakai álmokat
olyan most minden nappalom
mintha csak egy látomás volna
egy nagy éji sóhaj
mintha folyton az ébredésre várnék
de mégis kapaszkodom minden álomba
ne menj!
várj még!
kiáltom nappalaim kútkáváján át
az éjszaka vize fölé hajolva
és kortyolni szeretnék
az ábrándok italából
de mindig messzebb húzódik

*

meg kell keresnem a Valóság kútját
ebben a kiszáradt világban...