dér-fehér

szirmok rendeződnek sárga koszorúkba
őszi koronát hordanak a kertek
érezni már a Nyár gyengülését
dér-szagú szellő alélt napsugarat kerget

rideg-fehér szőnyeg nő
éjszaka a mezőre
hajnalban már roppanó fűszálak
várnak a korán kelőkre

elmúlt nyár-ízeket őriznek még
a faágakról csendet lopó percek
felhők mögött még ott a forróság
de léptem alatt már a Tél serceg