eleget vártunk

ne várj tovább!
tüzek lobognak
ne várj tovább!
az izzás már kevés

égni kell most!
elhamvadni akár
tüzet gyújt benned
minden égető érintés

miért reszketsz?
a félelem még megbújik benned valahol
miközben tested
már a szabaduló vágyról dalol

minden mozdulatunk
egymásba fonódik
minden tiszta szavunk
suttogó sikollyá oldódik

megszűnik a külön vált
létezés átka
elég volt!
eleget vártunk már
az egyesülés mámorára

érints meg Te is!
ne törődj semmi mással
minden más hazugság
a szó
a remény
a vágy
és még a szerelem is

tűz kell most!
vadul égni kell!
tested a testemhez közel
Te is tudod már
nem baj ha elveszel
önmagad nem őrizheted meg
a féktelen lobogásban
megszűnsz
feloldódsz a lüktető harmóniában

anyagtalan ritmussá leszel
az örök létezés hulláma fut át testeden
azért ölelünk
hogy a kettőből egy legyen

nem számít ha fáj
nem számít ha kegyetlen
nem számít ki volt már
most Te vagy
most Én vagyok az Egyetlen

örvénylő kéj vagyunk
teremtő erő
így formálódik a Mindenség
az Egy sokkal több
mint a kettő

ki vagy?
nem tudom...
ki vagyok?
nem tudod...
de ölelésünkben újjá született az Élet
megtisztult a Világ
a szeretet újra élni kezdett
a szerelem ismét gyöngéd lett
egy mindent elsöprő
minden gátat széttörő
esztelen és dühöngő egyesülés után