esőcsepp-élet

várnak a fákon csillogó cseppek
híznak
magukba zárják az esőben kopogó utcai lámpák
szégyenlős
sápadt fényeit
és őrzik
a lehajtott fejű alakok lépteit
csatakos hajakat
víztől nehéz sapkákat
kalapokat

arc nélküli sietős járókelők
és az égre meredő esernyők
fém csúcsok
és a feszülő szövet
elrejtik azt aki
hazafelé siet
vagy éppen menekül otthonról
valahova
ahol lehet legalább pár percre otthona
kap néhány mosolyt
legalább néhány lélegzetnyi nyugalmat

egy vízcsepp
mit is láthatna többet
hiszen csak ennyi számára az élet
megszületik
majd megnő
és már zuhanni is kezd
azután egyesül
egy "vizcseppnyi-halálban"
eltűnik
feloldódik
a beteljesülést jelentő tócsában