mivé lett ez a törékeny össze-álmodott boldog béke mivé vált a csend miért hallgat a rend az a néma feszesség az a belülről felemelő büszkeség hol őrzik most a vértől áztatott könnyekbe mártott gyűlöletek hamis ékköveit miért lépnek előrébb folyton az önmagukat mellükön hordozók az igaz szótól miért menekül aki rátalál hiszen a falak között az árnyékból már néha megjelenik a Félelem és a vakolatok alatt már érezni a Halál szívverését és a rettegését... már itt vannak a gyűlölet árnyai tehetetlenségünktől nőnek egyre belénk ivódnak a védtelenek átkai hatalmasnak látszik minden törpe ha hanyatlanak a valóság fényei miért nem nézünk soha a tükörbe észrevétlenek maradnak a megértés könnyei és bezárul az egyenesnek indult görbe már itt járnak a hamis próféták és fejünkre glóriát festenek a festék arcunkba csorog és torz vigyorrá válnak a mosolyok még nem késő letörölni még megállni is lehet még meg lehet menteni az életet de már nincs sok idő... már itt vannak...
AJÁNLOM AZ OLDALT
