mi vagyunk...

az angyalok itt hagytak
magam vagyok
átjárók nincsenek
már itt maradok
halandó életem még hívja
a Végtelen szabad tereit
de a lélek már tudja
itt semmi nem segít
szembe nézek önmagammal
ebben a vissza forduló világegyetemben
arcomba bámulok
és nem értem
ki van az én helyemben
tágulás
szűkülés
lassú szeretkezés
teremtés
pusztulás
folytonos változás
göngyölődik az üresség
tekergő csillagutak porzanak
erénnyé válik a gyengeség
a mélységek a magasságba hullanak
hogyan lehet
hogy mindezt tudhatom
hogyan lehet
hogy nem oszlott szét a tudatom
egyszerre vagyok mindenütt jelen
egyszerre vagyok Veletek
és egyedül velem...

vagyunk mi lehetnénk
vagyunk a teremtés
belőlünk lehet minden
belőlünk volt mi létezett
most mi vagyunk a valóság
és mi vagyunk a képzelet