riadtan rebben

riadtan rebben
felvert szendergés
csendes szárnyai suhognak
mintha dalt dúdolnánk magunknak
ezen a furcsa éjjelen
csillag fényeken
sárga ruhák
éjfél után a Hold is megáll
és elmélázva
bámulja magát
a Duna csillámló habjain
miközben a folyó partjain
újjászületik a sötétség
most reggelig
kagylóhéjba zárva a fény
a Nap mosolya gyöngyház-szivárvánnyá válik
a héj falán
és évezredek múlva
talán ismét
a világra fest színeket
ha majd nyílik a kagyló
vagy elporlasztja az idő
a legnagyobb romboló