eltévedt test

a Végtelen sötétségbe zuhantak
gyermekkorom magányos éjszakái

láthatatlan rácsok közé zártak
az árva nappalok
éreztem csak tévedés lehet
hogy itt vagyok

kétségbe esett vergődéssel
mint foglyul ejtett pillangó
csapódtam a megértés határainak
létem céltalan múló napjai
évekké tapadtak
mégis nehezen ismertem be magamnak
valami tévedés történt

valahol a harmóniák eltorzultak
a ráncos idő viszályára fordult
máshol ért partot a lélek-bárka
most mit is kezdhetnék az élettel
ebbe az eltévesztett testbe zárva