átlátszó rend

mint csillagfény
szóródik szét az éjszaka
ablaküvegen megvillan
az első napsugár
vagy ez talán már az utolsó?
ki tudja már...

a hajnali sugarak szövétneke
egyre sűrűbbé válik
és egyre átlátszóbbá is
mint az üveg...
míg ezer darabban létezik
elveszik benne a fénysugár
de ha a sok rész egységgé válik
már a fény útjában nem áll

én is hajnalom várom
tisztuljon a kép
találja végre meg
a befelé forduló tekintet
az örök időktől bennem rejtőző
egyetlen igaz hitet

anyagom hordozza tudásomat
lelkem ápolja megérzéseim
energiák tartják össze
más és más létezéseim