színek

zizzen a fákon száraz levél
egyszer-volt forró nyárról mesél
hűvös esőkről és vad szelekről
de semmit sem tud a fehér Télről

élet-utáni barna foltok
szétszórva a földön hevernek
nyári-zöld fű szőnyegek
már dér-bundát nevelnek

mennyi szín simul egymáshoz
élet és halál...
mennyi múlt követel válaszokat a mától
ha jövőt nem talál

kifakul lassan a világ
mint szomorú por rakódik mindenre
az elmúlás
hideg leheletét már ráfújta a tájra
a könyörtelen Idő