sorokba zárva a sarokba állított létezés valami tévedés... csak ez lehet... különben mennék vagy jönnék még vagy már nem lennék itt
de talán mégis segít ha írni tanul a gondolat és az érzelem közönyt színlelve lopakodik el... oda ahol már nem látják a könnyet vagy a mosolyt így védett maradhat a lélek és ha kérnek akkor sem kell igent mondanom mert a hideg szív hatalom és nem kínoz majd a fájdalom mert nem tudom mi az... és ki az akiért érdemes akinek kiáltani jó ha keres... hogy megtaláljon mert várom közönyök és fagyott szívek erdejében is csak Őt... ha értem jött akkor ismét éled a kín a szenvedés újra érzem a gyötrődést és a boldog mosolyt... mert csak így érdemes
de addig sorokba zárva az idő nincs élet és nincs halál csak a várakozás hogy rám talál...